Csillagfényes éjszaka volt,
az ég tetején ragyogott a Hold.
Gyengéd szellő fodrozta a vizet,
s Te óvó kezeddel fogtad a kezemet.

Halkan susogtak a fák,
közelünkben már senki se járt.
Csönd vett körül bennünket,
s titkon leste szerelmünket.

A tó partjára érve
megálltunk ott kéz a kézbe.
Szótlanul néztük az égi lámpást,
s lassan átöleltük egymást.

Karjaimban tartottalak,
végtelennek tűnt e pillanat.
Bár mindig érezhetném szívverésed,
s vigyázhatnám minden lépésed!

Bőrömön éreztem a hideget,
de tested melegítette testemet.
S a telihold a fejünk fölött
akkor este csak RÁNK sütött.

 2001. március 20.