Elszökött a szívem.
tátongó ürességet hagyott
a bensőmben,
nem törődve vele,
hogy túlélem-e.
Nem számított neki semmi,
csak eltűnt a végtelenbe.

Elsuhant a házak
fölött,
beleveszett az éjszakába.
Fölrepült a Holdhoz,
megnézte közelről,
s titokban lelopott
egy csillagot az égről.

Átszállt hegyeken és
völgyeken,
végtelen szántóföldeken.
Hóviharba keveredett,
de megküzdött vele,
erős szél kerekedett,
de nem állta útját semmi se.

Ment, rendületlenül küzdve magát
előre,
ment, hogy célját minél előbb
elérje.
S végül annyi küzdelem után
megérkezett Hozzád,
kiért oly régóta dobog,
s odaadta Néked
az égről lopott csillagot.

Örömében a Te szíved is
kiugrott helyéből,
s összeforrt az enyémmel.
Azóta eggyé válva
szelik át az éjszakát,
s összekötnek bennünket
egy egész ÉLETEN át.

 2001. március 19.