Péntek este lévén kedvenc presszómban, az Alagútban üldögéltem. Egyedül voltam a pultnál, s egy pohár cherrys kólát iszogatva figyeltem az asztalnál ülő embereket. Éppen megakadt a szemem egy fiatal páron, akik láthatóan szerelmesen beszélgettek, amikor hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, s betoppant egy srác. Majdnem minden nő, aki a helyiségben volt, felé fordította a fejét. A fiatalember körülnézett, majd határozott léptekkel megindult a pult felé. Amikor leült mellém kikerült  a figyelem középpontjából.
- Egy dupla whiskyt jéggel – szólalt meg kicsit hangosabban, mint ami elég lett volna ahhoz, hogy a pincér meghallja. Ettől az a sanda gyanúm támadt, hogy talán feltűnési viszketegségben szenved.
Amíg az italát várta, volt időm alaposan megfigyelni őt. A haja tejfölszőke, egyenes, a füle alá ért. Amikor rámpillantott láttam, hogy a szeme kék, s elbűvölő babaarca van. Mármint elbűvölő annak, akinek ez az ideálja. Az egész fiú Nick Carterre emlékeztetett a Backstreet Boysból. Bár az arca kicsit mintha erőteljesebb lett volna. újra felémsandított, s közben elmosolyodott. Én visszamosolyogtam. Erre aztán bátrabb lett, és megszólított.
- Szia. Roland vagyok. Meghívhatlak egy italra? – s közben úgy villogtatta fogait, mintha most lépett volna ki egy Colgate- reklámból.
- Kösz, nem – válaszoltam. – Ez még kitart egy darabig – s ezzel visszafordultam a poharamhoz.
- Kellemes hely, nem? – folytatta a beszélgetést.
- De, igen – mondtam kicsit feszengve. Nem volt túl sok kedvem a társasághoz.
- Gyakran jársz ide? – kérdezte újra.
- Majdnem minden hétvégén. A barátaimmal szoktam jönni.
- És most hogyhogy egyedül?
- Senki sem ért rá. Bár még lehet, hogy befut valaki – válaszoltam reménykedve.
- Akkor még jó, hogy jöttem. Legalább nem unatkozol.
- Hát igen, ez valóban fantasztikus – feleltem némi  iróniával, de ezt sajnos nem hallotta ki a szavaimból.
- Szereted az autókat? – kérdezte aztán.
- Igen, meglehetősen.
- Tudod, az apám érettségire vett nekem egy tűzpiros Porsche cabriót.
- Hát az jó dolog – válaszoltam unottan.
- Imádom azt az autót. Úgy száguld, hogy csak na. Tényleg, ha úgyis szereted a kocsikat, nincs kedved kipróbálni?
Na, még csak az kéne, hogy felcsípjen, aztán egyből elvigyen furikázni.
- Nézd – kezdtem aztán. – Először is, engem nem tud meghatni egy Porsche, mert utálom ezt a márkát. Másodszor semmi kedvem  az éjszaka közepén veled autókázni. Harmadszor felettébb szeretnék egyedül maradni, és magányosan meginni a kólámat.
Ez a szöveg hatásos volt, mert  a srác fölkapta a vizet, és elvonult. Én pedig nyugodtan iszogattam tovább.

Fél óra múlva emberem megint feltűnt. Lelki megrázkódtatását kiheverve leült egy asztalhoz, ahol baráti társaság beszélgetett. Az egyik szőke hölgy éppen egyedül volt, a srác mellételepedett. Ezután őket figyeltem. Először a lány arcán kellemes érzések mutatkoztak, mint amikor valaki élvezi, hogy bókolnak neki. Majd két perc után meglepődve a fiatalemberhez fordult, és én hallani véltem a ’tényleg?’ felkiáltást. Újabb két perc múlva szedelődzködtek, és elindultak az ajtó felé. Mivel már én is megittam az innivalómat fizettem, és elindultam utánuk. kiérve az éjszakába tisztes távolságból figyeltem őket, amint beszálltak egy autóba. Még a sötét ellenére is jól láttam, hogy az a kocsi minden volt, csak Porsche nem. Én leginkább egy régi típusú Renaultnak néztem. S ami azt illeti, a teteje is a helyén volt. Legyintettem, és elindultam hazafelé.

2000.október 4.