Nem, karácsonyi hangulatom, az éppen nincs.
Nem segít sem a plusz tíz fok, sem az eső zuhogása, ami eláztatja az összes karácsonyi csomagolópapíromat.

Ráadásul az előbb rámüvöltött egy kellemes barna-cserzett arcú fiatalember, hogy nehogy rálépjek az UFO-jára.
Nekem is, mint most neked, kedves olvasóm, kérdőjelek jelentek meg a fejemben, majd valami borzasztó zúgásra lettem figyelmes a vádlim körül. Hátranézve, körülbelül húsz centi magasan láttam egy rózsaszín-lila színekben pompázó, villódzó csészealjat, ami, a gravitáció erejét meghazudtolva körülrepkedte a lábamat.

Felpillantva megláttam az árus pultját is - de inkább nem kezdtem el gondolkodni rajta, hogy melyik kis vacak mire való.

Ez itt a karácsonyi zsibvásár, kérem, ötszázé még mű - műfütyit is lehet venni a fa alá, hogy vibrál-e, hát azt már nem mertem kipróbálni. Elég kellemetlen volt az is, hogy - mivel gőzöm nem volt, hogy az almazöld kis izé micsoda - egyáltalán kézbevettem.

Szeretet ünnepe ez, kérem, nyájas olvasó, szeressük magunkat, ahogy tudjuk. Ki így, ki úgy.

Ettől teljesen elegem lett - egy pillanatra még magából a karácsonyból is. Elindultam hazafelé.

Azt hittem, hogy ezután kiábrándítóbb dolog már nem is történhet velem aznap.

Pedig igen.

Adott egy néni.

Olvasómra bízom, hogy elképzelje: Tizenhat alsószoknya, népviselet, kicsi fekete kendő áll alatt megkötve, ahogy azt kell. Térfogatát egyszerűen ki lehet számolni, a gömbre alkalmazható képlettel - körülbelül 130 cm átmérőre. Egyébként elsőre aranyosnak tűnt a néni, meg volt rakva egy nagy csomó szatyorral, ami unokasereget feltételezett.
Az más kérdés, hogy egy áruházlánc által előregyártott bejgli állt ki az egyik szatyorból - dehát ilyesmikre a nagyik ma már nem érnek rá.
Szóval itt ez a néni, totyog. Mármár elmosolyodtam rajta, mikor a nagyis otthon melege megjelent leli szemeim előtt - amikor a néni kezéből elkezdett kicsúszni az egyik szatyor.
Magamét eldobva odaugrottam, mondván, gyorsan elkapom a szatyrot, mielőtt teljesen kiborul.
Másfél pillanat alatt összedőlt bennem egy világ - utána pedig egyhelyben kellett állnom, mert a hasizomszaggató keserédes nevetéstől megmozdulni sem bírtam, csak a könnyeim folytak.
Néni fogta magát, élesen rikácsoló hangon üvöltött, hogy azonnal hagyjam őt békén, és ugyanebben a pillanatban a botjával olyat húzott a hátamra, hogy belenyekkentem.
Ezután, mint aki jól végezte dolgát, továbbtotyogott, bajsza alatt nyekeregte:
"Ez a mai fiatalság, senki nem lehet már biztonságban..."

2005.03.09