-1-
Ez nem egy szerelmes vers
Csak egy gyengéd vallomás
Visszaköszön sok meghitt perc
Szabad-e rímbe írni át?

Lelkem biztos támaszt talált
Gyenge derekam védő kart
Elhiszem: már senki nem bánt
Nevetve nézhetem a vihart.

Erős kéz vet rám árnyékot
Ha testem hűvöst keres
Lehozza nekem a Napot
Ha ezzel örömet szerez.

Otthon vagyok, ha veled vagyok.
Megnyugodhat tépett szívem.
Mindenkinek ily barátot kívánok!
Szeretlek örökké, híven.

-2-
Fázva bújtam karjaidba
Hűvös márciusi estén
Cikáztak a tagjaimban
a könnyűvérű lepkék...

Titkolt izzás gyúlt lángra
Csókok között, csendben.
Forró nyáréj lett belőled
Hűvös márciusi este.

-3-
Lángoló szívem, lobogó lelkem
Nem hagy aludni, bár későre jár
Fel kellett kelnem, ceruzát vennem
Hozsannát írni, mi Hozzád kiált!

Itt vagy a székben, a vízparton, az égen,
Képed a szívemben éltetőn él
Ott vagy, én látlak, mindig kívánlak,
Enyém vagy már, ha messze is az ég!

Itt vagy a vérben, áramlasz bennem,
Láthatod, sejtjeim teérted élnek,
Láthatod, itt vagyok, miattad kész vagyok
Meghalni, ha éppen ez lesz a végzet.

Örökké szeretlek, örökké féltelek,
Hadd kísérjelek egy életen át!
Örökké védj meg, örökké érezd:
Van, kitől kérheted éltét s halálát!