| Flippo : Gondolatom mosolyod emlékén megpihen |
Gondolatom mosolyod emlékén megpihen
2005.02.27. 19:49
Nem is tudom,
hogyan mondhatnám el neked,
hogy szívemben,
milyen szelíd dal zengedez.
Darabra tört rímek,
félbe hagyott sorok,
ha rád emlékezem,
Író pennám dadog.
Emlékszel?
Mikor a Duna partja mentén,
sétálgattunk együtt,
hűs, tavaszi estén?
Néztük a folyó,
vad hullámait?
S meséltük egy világ,
Őszinte álmait?
És azok a drága,
kis finom szendvicsek,
melyekben benne volt,
gondoskodó szíved,
hoztad őket mindennap,
hűségesen,
hogy egy szegény kollégista,
Éhen ne vesszen.
Volt idő, mikor szerelmed,
nekem ajándékoztad,
S ha kellett, félre álltál,
hogy szeretni tudjak.
De nem hagytál el,
mégis fogtad a kezem,
akkor is, ha néha,
ez nagyon fájt neked.
Nem is tudom,
Hogyan mondhatnám el neked,
Hogy milyen az, mikor gondolatom,
mosolyod emlékén megpihen,
Szerelem, csak falevél,
Tavasznak gyöngye,
Ősszel pedig a fájdalom
lehulló könnye.
Úrinő? vagy rongyos céda?
Egyre megy.
Bárhogyan szeretem,
végül úgy is,
mind elmegy.
De Te más vagy!
Kedves,
anyai tekinteted,
riadt őzikék,
biztos búvóhelye.
Ha időnként úgy érzem,
a világ összetör, eltemet,
Vigasztaló karjaidban,
lelhetek nyugodt perceket.
Mit mondhatnék?
- méltatlan minden szó –
Talán csak annyit,
Hogy nagyon,
Nagyon szeretlek.
Így kívánok neked,
Kellemes,
Karácsonyi Ünnepet!
Megjegyzés: Sok szeretettel ajánlom Majer Annának ezt a verset. Hálából, amiért aggódik, óv és szeret
|
